Lambert
Biblia és irodalom
Revicky Gyula: Isten versének elemzése
Isten
Kinek porszem, mi nékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek:
Ki, a mi ember-agyban míriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki búborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok:
Minden füszálban érezlek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.
Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a szint a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higyjen.
Ki oda tűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszünjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, még sem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.
A tudomány, az ember-bölcseség
Hadd fejtegesse millió csodáid'...
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
A melyen át egedbe nézni áhit.
Engem, tünődőt, volt-e kezdeted.
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak.
Revicky Gyula
Elemzés
Isten (1879)
A versben a saját hitével tisztában lévő ember nyilatkozik meg. Élesen elhatárolja magát a költő azoktól az emberektől, akik kétkedve és hitetlenkedve állnak Istenhez.. Szavai iróniával vízhangoznak a kétkedőkkel szemben (pl:” léha kétkedő”, „a tudomány az emberi bölcsesség”, „magát tagadja meg ki megtagad”).
A vers alaphangulata világos Isten hitről tanúskodik, a költőben egy szemérnyi kétség sincs Isten létét illetően. A vers elmélyült olvasása azt a képet is megmutatja, hogy a költő nem csak egyszerűen vallásos, ha nem Isten képe határozottan biblikus.
A metaforák sokszínűsége sem hiányzik a versből, a költő vallásos érzületének kibontására használja ezeket, amely egy emelkedett de nem érzelgős hangulatú beszélgetés Istennel.
A vers első versszaka az Isten és az ember közötti mérhetetlen szakadékra mutat, amely az Isteni gondolkodásban és hatalomban illetve az ember gondolkodásában és hatalmában rejlik. Pl: „Kinek porszem, mi nékünk egy világ, S egy rebbenés határa az időnek:
Ki, a mi ember-agyban míriád,…… Ki búborék gyanánt elfújhatod, Mit összehordtak népek, századok”).
A költő Istent a szívével látja: -„Minden füszálban érezlek;” - írja a költő. A racionális elmének Istennel szemben korlátai vannak , vallja a költő „de elmém Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén” Ez a rövid megfogalmazás is bizonyítja a költő biblikus szemléletét.
Maga Szentírás tanúskodik arról, hogy Isten emberi elmével való megértésének vannak korlátai, vannak, olyan régiók ahova az elme nem de hit el tud jutni. Ezért mondja a zsidókhoz írt levélben Pál apostol: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.”Zsid 11:6
A költemény világossá teszi Isten gondviselő szeretetét, amelyre a költő Salamoni bölcsességgel felel. „A por fiához más nem illik itten, Mint hogy Te benned megnyugodva higyjen.” A prédikátor könyvében olvashatunk a költő szavaihoz teljesen hasonlót ,amit Salamon király fogalmazott meg.: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” Préd 12.15
A költeményben megjelenik a ítéleti napjának valósága és a halál és a feltámadás hitvallása.. De az emberi értelmet felülhaladó Isteni tett továbbra is arra ösztönzi a költőt, hogy elismerje értelme nem képes kikutatni Isten munkáját. Hitel ismeri el immár másodszor a költeményben : „ „Megértni vágyó elmém összeroskad”
Az emberi bölcsesség tudományát, mint egy Bábeli tornyot írja le a költő amelyen keresztül az emberi faj Isten dolgaiba kíván belátni. A költő finom iróniát használva fejti ki véleményét az emberi tudományos bölcselkedésről. Költeményének utolsó soraiban magasodik ki a költő személyes mély meggyőződéses hite, amely ellentéte az emberi tudományos bölcselkedésnek. „Érzése elfog a parányiságnak, És leborulva, térdemen imádlak.”
Összegezve a verset egy igen jól megszerkesztett, metaforákkal kiegészítet Istennel való beszélgetés. Világos, meggyőző Isten hit mellett állást foglaló költemény.
Lambert
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.08.04. 14:40:04
Tragikusan rövid volt Élete...
De több istenes verse után arra a véleményre jutottam,hogy hívő lehetett a tragikus sorsú költő-zseni.
Köszönöm,hogy Publikáltad a verset!
lambert 2011.08.04. 19:55:47
szevusz zsolt!
A versekről nekem mindig Krisztus szavai jutnak az eszembe "szív teljességéből szól a száj".....személyes meglátásom az hogy egy költő belső azonosulásáról inkább versei árulkodnak....sokkal közelebb visz bennünket az író igazi énjéhez...lehet hogy csak az az egy verse, gondolata, érzése, a vers írásának pillanatában sokat nyom a mennyei mérleg nyelvén...gondolva arra hogy a vers sokak elméjét vezetheti Istenhez.....
Köszönöm az értékelést.....még folytatom az irodalom területén az elemzést....
Üdv Lambert