Ezzel a nézettel kapcsolatban komoly tanulság, hogy mennyire veszélyben van a lelkiismeret, szólásszabadság és az emberi méltóság. Nyugtalanító az a gondolat, hogy „finomkodó modorban” a Krisztusi szeretet látszata mögé bújva meg lehet taposni mások emberi méltóságát. Bizonyos kikényszeríttet alkalmazkodással elérhető, hogy az egyén ne a hitéből fakadó jó lelkiismerettel tegyen meg dolgokat, hanem valamilyen előre meghatározott koncepciók alapján, a rosszul értelmezett tekintélyelvűség által el lehet nyomni mások szólásszabadságát.
Az Őrtorony Társulat tantételeiben kijelenti, hogy napjainkban Isten (Jehova) csak egyetlen vallási szervezetet használ fel céljai elérésére, ez pedig Jehova Tanúival azonosítható. A szervezet céltudatosan tanítja tagjainak, hogy a Jehova Tanúi központi irányítója a Vezető Testület és annak jogi képviselője az Őrtorony Társulat Isten által kijelölt „kommunikációs csatorna” Isten és ember között.6
Az Őrtorony Társulattal ellentétben a szentírás világosan tanítja, hogy Isten és ember között Krisztus az a kommunikációs csatorna (görögül: praklétosz), aki által megmentésünk biztosított. „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféta által, ez utolsó időben szólott nékünk Fia által, Akit tett mindeneknek örökösévé, aki által a világot is teremtette,”(Zsid1:1,2)

Természetes, hogy egy ilyen légkörben állandósul az önelégült állapot, hogy az igaz egyház mi vagyunk.
A tanúk nagy része saját vallási irodalmának bűvkörében, nem nyitott más irodalmak olvasására. Ugyan a Társulat nem tiltja nyíltan más vallásos művek olvasását, de burkolt célozgatással állandó veszélyforrásként tüntetik fel, amelyek szellemi törést okozhatnak. Tájékozatlanságuknál fogva a tagok nyíltan ítélik el más felekezetek tanítóit, mint hamis vallás képviselőit, de az ő saját tanítóikat következetlen tanításaik miatt, csak egyszerűen úgy jellemzik” az apostoloknak is voltak téves nézeteik” A Társulat magára vonatkoztatva a Krisztus által körvonalazott „hű rabszolga” kifejezést hangoztatja, hogy ő „kellő időben” megadja a háza népének a szellemi táplálékot. Így a legtöbb tanú nem érzi szükségét annak, hogy kellőképpen utána kutason az általa elfogadott tanrendszernek.
Az ilyen önelégült látásmód problémája abban rejlik egyes embereknél, hogy a farizeusokhoz hasonlóan azt hiszik, hogy látnak. Krisztus minderre bizonyára úgy válaszolna, mint a hogy tette mintegy kétezer évvel ezelőtt az önelégült vallás vezetőknek: ”ha vakok volnátok nem volna bűnötök, de mivel azt mondjátok látunk ezért megmarad a bűnötök.”  
Nem csoda, a legtöbb tanúnak az egyház fogalmáról eltorzult képe van. Számukra az igaz egyház egy intézményesített szervezet, amely kizárólag csak a Jehova Tanúit Vezető Testületének adja meg a biblia értelmezés jogkörét. Bármilyen személyes felismerése az igazságnak veszélyes elemmé teszi azt a személyt aki, nem a Társulat szemüvegén keresztül értelmezi a bibliát. A kérdés azonban továbbra is adott, létezik-e igaz egyház?

Az igaz egyház a biblia tükrében

Tanrendszerek és eszmék mindenféle szele fúj világunk tengerén. Ember legyen a talpán, aki eme sokféle összevisszaságban el tud tájékozódni. Sokan, akik őszinte szívvel keresik Istent egyik vallásfelekezettől a másik vallásfelekezetig vándorolnak, de kérdéseik sok esetben megválaszolatlanul maradnak. A vallási képmutatásnak és visszaéléseknek határa nincs. Így nem csoda ,ha az emberek a szkeptikuság, a hitetlenség vagy az „együnk igyunk holnap úgy is meghalunk” szemléletet sajátítsák el. Manapság ma már a minden napok embere közönyös magatartással vallja, igaz vallás, egyház nem létezik. Ezt a gondolkodást az a téves szemlélet gerjeszti, hogy ha van igaz vallás, akkor annak szervezeti keretek között kell működnie.

Tény hogy a Bibliának van mondani valója az igaz egyházról, de ez a mondani való homlok egyenest ellenkezik az emberek sajátos elképzeléseivel. Sokkal mélyebb elgondolások rejlenek Isten nézőpontjában az igaz egyházról, mint hogy csak azt feltételezzük, hogy egy bizonyos egyház vagy felekezet léte biztosítja az igaz egyház fogalmát. Felvilágosult személyek az évszázadok alatt mélyebb felismerésre jutottak a biblia és a lelkiismeret alapján az igaz egyház fogalmát tekintve.

Ellen G. White a következőket írta: „Istennek van egyháza. Ez nem egy székesegyház, sem nem a különböző felekezetek. Az a nép ez, amely szereti Istent és megtartja parancsolatait. Ahol Krisztus jelen van – ha csak néhány alázatos hívő között is -, ott van krisztus egyháza, mert csakis a Magasságos, a szent és örökkévalóban lakozó Isten jelenléte alkothatja az egyházat.”7
Kant német filozófus is úgy jellemezte az igaz egyházat, hogy az azoknak az embereknek közössége, még ha szétszórtan is élnek a világban távol egymástól, akik egy közös erkölcsi törvény előtt hódolnak.
Luther teológiájában nyíltan vallotta, hogy Isten egyházát nem az intézményesített katolikus egyház jelenti, ha nem a hívők közössége alkotja Krisztus testét. Világossá tette, hogy a római egyházhoz való tartozás senkit nem tesz keresztényé és a láthatatlan egyház előtérbe került a reformáció során. 8

A Biblia fogalmi rendszerében az igaz egyház Krisztusban hívő emberek közössége, erre utal az újszövetségi görög szövegben a „gyülekezetnek” fordított „eklézsia” aminek jelentése a kihívottak.(1 Kor1:2) Hasonlatot használva a biblia olyan épületnek írja le (a kihívottakat) az igaz egyházat, amelynek fundamentuma Jézus Krisztus, erre az alapra épülnek föl lelki értelemben az ő tanítványai.
„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef 2:20-22)
Sokaknak, akik hiszik, hogy a városokban és falvakban épített templomok vagy gyülekezeti helyek Isten háza, megdöbbentő lehet a Szentírás egyértelmű utalása az emberi kezek által épített templomokkal kapcsolatban. „ Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.” (Apcsel 17:24,25)

Isten szócsöveként eljárjon a földön Isten érdekében, megakadályozva ezzel azt, hogy az ember és az Atya Isten között Krisztus töltse be a paraklétosz (szószóló) szerepét.

Mintegy kétezer évvel ezelőtt Krisztus fizikai (hús, vér) emberi testben jelent meg. Ez a megjelenési forma, Isten által felállított fizikai törvényeknek van alá rendelve, mely megakadályozta őt abban, hogy személyesen jelen legyen mindenhol az őt követők érdekében. Ezért megfeszítése előtt búcsúzva tanítványaitól kijelentette: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad néktek, hogy veletek legyen mindörökké.”(Ján 14:15,16)
Ez a Pártfogó a Szent Lélek, a Lélek által minden ember a világon személyesen érintkezhet Krisztussal a megváltóval, aki közvetíti az Atya felé kéréseinket. Krisztus önmagára mutatott tanítványai előtt, amikor arról beszélt, hogy az Atya benne lakozva viszi végbe azokat a cselekedeteket, amelyet Ő akar. Mivel az Atya ő benne lakozott a Lélek által Krisztus személye volt a templom.(Ján 2:19-22).  Ugyan így Krisztus követői „élő templom” hasonlataként Isten templomává növekedhetnek életük folyamán.(Ef 2:20-22)

Összegezve a leírtakat Isten temploma ott van, ahol Isten az ő Lelke által jelen van, ez lehet egy személy vagy személyek közössége, és mivel Isten nem személyválogató így nem feltétele Isten jelenlétének az, hogy csak a vezetők között működne Lelke által.  A Bibliában az igaz egyház fogalmának lelki vetülete van, és nem arról próbál meggyőzni bennünket, hogy tartoznunk kell valamilyen egyházhoz, felekezethez, ha Isten előtt elfogadhatók akarunk lenni. De ne várjuk el az egyházak vezetőitől (tisztelet a kivételnek), hogy hangoztassák ezeket, a bibliai kijelentéseket. Az Őrtorony Társulat vezetősége is sok más egyházhoz hasonlóan, még ha tisztában van is a Szentírás világos kijelentésével, ködösített értelmezésekkel, vagy saját dogmájuk védelmében, ellentmondást nem tűrő határozott kijelentéseket tesznek, mintha azt a biblia igazolná. Sokan, akik még nem jutottak a kérdést illetően biztos ismeretre könnyen becsapódnak. Ha pedig akkor éri őket a felismerés, amikor már az egyháznak, felekezetnek tagjai sokszor már nincs bátorságuk változtatni nézeteiken, mert ez azzal járna, hogy megbélyegzik, vagy kiközösítik őket és elveszítik barátaikat, rosszabb esetben még közvetlen családtagjaik is elfordulnak tőlük.

Az Őrtorony Társulat tanrendszerében, több esetben jellemzi önmagát, mint „János-osztály” „Jeremiás-osztály”, „Ézsaiás osztály” „Noé bárkája” stb. Olyan bibliai személyek nevével fémjelzik önmagukat és kijelentéseiket, akiket Isten az ókorban a hit embereinek ismert el. Kísértetiesen hasonlít ez az eljárás mód azokhoz a személyekhez, akik az apostolok neve alatt jelentettek meg különböző írásokat, amelyek már tantételbeli ferdítéseket tartalmaztak. Az egyháztagok többsége úgy is fogadja ezeket a kijelentéseket, mintha Isten mondaná. Hiába az egyház vezetőinek óvatosságra intő kijelentései arra vonatkozólag, hogy önmagukat nem tekintik prófétának, és kijelentéseik nem ihletettek (kanonikus), ha következő mondatukban már úgy jellemzik magukat, mint „Jeremiás–osztály” vagy „Ézsaiás-osztály”. Az ilyen kijelentés mögött csak a kötelező udvariaskodás, alázatoskodás látszata van és nem a valódi alázatosság. Az Őrtorony Társulat vezetői arra hivatkozva, hogy Istennek a múltban voltak prófétáik, akik szócsőként közvetítették Isten akaratát, ezért napjainkban is kell lenni-e prófétai osztálynak, akik Isten akaratát közvetítik. Tény hogy a biblia tanítása szerint a prófétaság, mint Lélek adománya Krisztus megváltói halála után is fenn áll. Arról azonban a Szentírás sehol nem beszél, hogy ezt valamilyen egyház vezető testülete töltené be szervezeti formában. A prófétákat Isten soha sem szervezte szervezetté, vagy testületté a múltban, hogy kialakítson egy prófétai osztályt, akik által közvetíteni kívánná akaratát. Az Ó-szövetségben Isten akkor támasztott prófétákat, amikor kritikus, válságos helyzetet és annak megoldását kívánta előre bejelenteni. Akiket pedig elhívott a legtöbb esetben egyszerű mindennapok emberei voltak, pásztorok, papok, földművesek, halászok, akik azonosulni tudtak Isten gondolataival. Isten tanácsa mindannyiunkhoz szól: „Ne bízzatok a fejedelmekben (vezetőkben) emberek fiában, aki meg nem menthet! Ki megyen lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.” (Zsoltárok 146:3,4)

Itt kell azonban beszélni arról, hogy a Biblia kijelentése az igaz egyházról nem azt jelenti, hogy bármiféle szerveződés helytelen lenne Isten nézőpontjából.  Az első századi keresztények, Krisztus követői is gyülekezetekké szerveződtek. Isten nem helytelenítette szervezeti egységüket. Az őskeresztény minta a biblia hasonlata szerint „egyetemes papság”-ot alkotott. Nem sértette Krisztus főségét, és irányítását, és arra szerveződött, hogy az evangélium munkáját biztosítsák. Ennek az Isten által helyeselt szerveződésnek hatására az akkori pogány világ is szélesebb körben ismerte meg Krisztus tanait. Ha kialakul az egyház közösség szervezetén belül a hierarchia, az alá fölérendeltség és függőség a tagok és a vezetők között, akkor ilyen alárendeltségben egyértelművé válik az a helytelen nézőpont, hogy nincs szükség személyes hitbeli döntésre, elég ha csak elfogadjuk az egyház tanai, vagy hűek vagyunk vallásunkhoz, akkor Isten is helyesli álláspontunkat.

Ez úgynevezett lelki szolgaság, melegágya a helytelen tanok becsempészésének. Mivel Isten teljes mértékben, tiszteletben tartja szabad akaratunkból fakadó a lelkiismereti szabadságunkat és döntésünket, ezért nem akadályozza meg, hogy az általa kezdetben elismert szerveződés később romlottá és eltorzult tanítások fellegvárává váljon. Ez történt annak idején Isten választott népével, az Izraellel. „Az ószövetségi Izrael népe még nem az újszövetségi értelembe vett egyház volt, de Isten már akkor sem akarta, hogy királyság legyen közöttük, ahogyan a körülöttük lévő népeknél volt. Isten nem fojtotta el ugyan erőszakkal a népe ilyen irányú igényét, de a nép élén álló bíró, majd később király csak Isten akaratának képviselője lehetett, nem volt szabad ’ az Isten egyedüli vezető, tőle függ mindenki neki, engedelmeskedjék mindenki’ elv kárára cselekednie. A nép azonban Isten minden védekező intézkedése ellenére is a többi néphez hasonló királysággá torzította el különleges izraeli királyságot. Meg is lett az eredménye. Ha a király elhajlott, vele együtt tévelyedett el az egész Izrael is.”9

Ebben az értelemben engedte meg Isten az újszövetségi egyház torzulását is, amelyet Krisztus előre jelzett tanítványainak a búza és a konkoly példázatával. Krisztus az Isten országának fiait a példázatban „búzához” hasonlította a gonosz fiait „konkolyhoz”. Jézus szavai szerint a búza és a konkoly együtt növekszik egészen az aratásig, vagy is Krisztus második eljöveteléig. A „szolgáknak” azaz Krisztus tanítványainak nem engedi a Mester, hogy a látható konkolyt kiszaggassák, mert ne talán a búzát is kitépnék a konkollyal együtt. Jézus félreérthetetlenül közvetíti azt a tanítást, hogy nem létezik olyan egyház, amelyben a gonosz nem furakodott be és Isten ítélete jelenti ki az embert igaznak vagy gonosznak, és nem emberi közösségek, szervezetek, tanrendszerek.
Bármilyen egyház, felekezet létezzen a földön a lelkiismereti szabadság az egyházi vezetők fölött kell, hogy álljon. Így gondolkodott Pál apostol is, amikor a galatákhoz írt levelében a következőket mondta: „De mikor úgy tetszet annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká” (Gal 1:15,16)
 

Lambert